A képviselő nem tudta, hol van. Egy sötét, ködös helyen állt, térdig ért neki valami puha massza. Közelebbről megnézte: összetépett papírok közt lépkedett. Érthetetlen szövegfoszlányok derengtek rajta: „4. § (1) Nemzeti Békaröptető Alap felállításáról”, meg „hatálya kiterjed minden határon túl élő kikericsre”, és nem utolsó sorban „ivartalanításukat egy később felállítandó sarkallatos rendelet szabályozza”. Sok tépett papír, hasonló töredékekkel.
-Ennek semmi értelme... – motyogta.
-Persze – zizegte egy hang. - Ha a házbizottság értette volna miket indítványozol, akkor törvény is lehetett volna belőle. De te inkább ilyesmiket írtál, hogy a kukában végezze. – A hang egy azonosíthatatlan skorpióra emlékeztető valamiből jött. Szürke volt, a hátán üres, és kék x-szel átfirkált kerek pikkelyek sorakoztak. Kb harminc lába volt, két hasonló sem nagyon akadt köztük. Egyiken még nyuszis mamusz is volt, de volt ami egyszerű uszonynak tűnt.
-Álmodom? - bizakodott a képviselő.
-Persze - bólogatott csáprágójával a sokízeltlábú. – Az életben ennél lényegesen rondább vagyok.
-Ki vagy te?
-A Választási törvény. Ne félj, téged nem bántalak. Te is megszavaztál.
-Helló! – Jobb híján a képviselő csevegni próbált – mi ez a sok khmmm, láb? Ugye lábak?
-Ne csodálkozz! 227 módosító indítványom volt. Ahhoz képest jól nézek ki, nem?
-De persze. Hmmm. Ki tudsz innen vinni?
-Azt hittem itt jó neked...
-Szerintem nem tudom. Itt? – mutatott körbe a képviselő a papírhegyeken.
-Gyere velem! Arra! - Bökött határozottan egy a többivel teljesen azonosnak tűnő irányba egyik csápjával.
-Oké. Mikor kel fel a nap?
-Délután fél egy van.
-Akkor mi ez a sötétség?
A lény összevonta mind a nyolc szemöldökét – ezt pont te kérdezed?
A képviselő nagyot nyelt. Valami vidám témán gondolkozott. Aztán meglátott egy méteres acélkockát. Kisebb gerenda állt ki belőle. Francia felirat volt rajta, és EU logó.
-Ez itt micsoda? – érdeklődött őszintén.
-Ez Brüsszel válasza a Bírói nyugdíjkorhatárra. Helyes kis törvény volt. Imádtam azt a pincsi pofáját!
-Most ő hol van? - kocogtatta meg a gigászi kalapácsot a képviselő.
-Alatta.
-Ó! Sajnálom. Azt is megszavaztam. Ha jól emlékszem – némán baktattak tovább a térdig (illetve csülökig) érő hulladékban. – Vannak itt mások is? Más törvények?
-Ott fent- mutatott az égre egy manccsal a lény – ismerős?
Egy horpadt páncélszekrény repkedett felettük tenyérnyi tépett szárnyakkal. Aprópénz és toll hullott belőle. – Hát ez mitől nem zuhan le? – ámélkodott a képviselő.
-Fogalmam sincs. – vonta meg vagy öt vállát a lény. – De hát a kétharmad csodákra képes.
-Ó! Ő a Költségvetési törvény!
-Az. Hé megőrültél? Ne állj alá! Bármikor leeshet! Gyere, mennünk kell.
-Stttt! Csendesen, vagy bírság lesz! – kiabált a távolból egy elefánt. Nagy narancssárga feje volt, és rendkívül hosszú, öt ujjban végződő ormányai. A hátából többszáz törött nyílvessző meredt az égnek, de ez csöppet sem zavarta.
-Tünjünk innen! – súgta a skorpió. – Ez a Médiatörvény. Halhatatlan, és nincs agya.
Csendben haladtak tovább.
-Szép napot, vitézek! - Egy hat méteres huszár köszönt rájuk. A gombjai a sötétben is csillogtak, ruhája kifogástalan tiszta anyagból varrva, rengeteg díszítéssel hivalkodott. Kicsit rontott az összhatáson az a néhány nagyjából téglalap alakú zseb, amit barna zsákvázsonból férceltek az oldalára.
-Te vagy az Alaptörvény! – örvendezett a képviselő. – Téged is megszavaztalak!
-Tudom, a hátamra a te neved is rá van írva. Minden jót öcsém!
-Minden jót! – köszöntek el.
Sétáltak tovább. Valami fényt láttak maguk előtt.
-Ó menjünk arra!- örült a képviselő.
-Kizárt! Az egy folytonosan gomolygó gombafelhő, és fluoreszkál. Elkerüljük.
-Hogy kerül oda?
-Megszavaztad. Ő a Végtörlesztés.
-Ó! Mond csak, messze van még?
-Micsoda?
-A kijárat. Ahová viszel.
-Nem. Nézd! - egy újabb csáp mutatott egy táblára. Ez ált rajta:”Hegyeshalom 5 km”
-Micsoda? Hová viszel, Ausztriába?
-Te akartál kijutni innen! – nézett vissza megszámlálhatatlan összetett szem.
-De hát... mi ez a hang? Milyen csengő?
-Én nem hallok semmit. Szerintem...- vélte a skorpiószerűség, és eltűnt.
A képviselő egész közelről látott valami nyomtatott szöveget, rajta egy kisebb nyáltócsával. Valaki veszett módon rázott egy ismerős csengőt, és ismerős ordítás hallatszott:
-...vagy most azonnal kivezettetem! Na! Köszönöm! Megállapítom tehát, hogy a törvényt 259 igen, 3 nem 5 tartózkodás és 39 kivezettetés mellett minősített többséggel elfogadtuk! Most pedig átadom a szót...
A képviselő hátrafordult. Egy színes nyakkedő ült mögötte, unalmas arccal kombinálva.
-Hello, ööö...! – bizonytalanodott el a képviselő. Talán Béla. Vagy Jenő? - ...izé. Most szavaztunk?
-Ja. Látom te is...- vigyorgott a nyakkendő. - Höhö, a homlokodon ott az az igen gomb lenyomata?
-Aha. Miről?
-Mit miről?
-Miről szavaztunk?
-Hát én azt honnét a fa5zomból tudnám?-vélte a nyakkendő, és tovább böködte a laptopját.
A képviselő úgy döntött, hogy inkább alszik még egy kicsit.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dolfin 2012.11.13. 13:40:53
De minden nap nézem van e új irományod, mert bár groteszk és szürreális de sajnos nagyon is reális.
Csak így tovább.
vadász2 · http://kariblog.blog.hu 2012.11.17. 17:10:48
Mondjuk mint Orbántől tudjuk, a nyugdíjkorhatár-pincsit nem kell sajnálni, hiszen már döglött volt mikor az EU-kalapács lesújtott rá :-D
