Angela Merkel ma is tanult valamit. Orbán Viktor brilliáns logikával szorította sarokba, miszerint ha azt állítjuk, hogy a demokrácia csak liberális lehet, akkor privilégiumot követelünk, és ez rossz. Ha a sajtótájékoztató szűk keretei lehetővé tették volna, Orbán nyilván részletezi a további ismert demokráciákat, melyek nem teljesen liberálisak.

Ezek a következők:

Álliberális demokrácia: A kormány úgy csinál, mintha teljes lenne a szabadság, pedig nem. A látszat kedvéért alkalmaz pár munkanélkülit, akiknek tökre mindent szabad, még Gucci cuccokat és parlamenti belépőt is oszt nekik.

Illiterális demokrácia: A kormány nem támogatja a művészeteket, a felszabadult keretet néhány szánalmas figurára fordítja, aki prémium minőségű illusztrált kiadványokban addig irogatja, hogy kinyílott már a kikerics, amíg az emberek inkább az önkéntes analfabétizmust választják. Ezzel kiiktatható a külföldről neten beáramló dezinformáció.

Fél-leprális demokrácia: ebben az államszerkezetben a kormány nem költ egészségügyre, így a csóró társadalmi réteg középtávon kipusztul. A megmaradóak gazdagok és boldogok lesznek.

Konspirális demokrácia: Az országot a Tau Cetiről érkezett zsidó nagytőkések irányítják, Boeingnek álcázott csészealjakról szórt kémtrélek agyzsibbasztó hatásával. Az átlagember így nem is veszi észre, hogy egy apró fémdobozba zárva álmodja pusztán virtuális életét.

Illegális demokrácia akkor valósul meg, ha betiltják a népképviseletet, majd ezt népszavazással próbálják meg elfogadtatni.

Kollaborális demokrácia: A kormány megkeresi a környező állami vezetők közül a geopolitikailag legjelentősebb kalandort, és teljesíti minden kívánságát, beleértve azt is, hogy összevesszen az aktuális szövetségeseivel.

Non-lineáris demokrácia: a vezetés törekedik arra, hogy ne ugyanabba az egy irányba haldjon, évente különböző égtáj felé történő nyitással, és állandóan frissen tartott ellenségképpel.

Guberális demokrácia: mindenki szabadon válaszhat abból a kukából, amelyikből csak akar.

Kibabrális demokrácia: aktuális választások előtt a kormány addig radírozgatja a körzethatárokat a térképen, amíg 43% elég nem lesz a kétharmadhoz.

Billegális demokrácia: a gazdaság a hivatalos fizetőeszköz árfolyamának erőteljes manipulálásából virágzik. Páros hetekben a hozzáértő politikusok konszolidált nyilatkozatait páratlan hetekben felváltják a fontos pozícióba ültetett félkretének agyrémeinek hivatalos leközlései. A hétvégeken cserélgetni kell a short és a long pozíciókat maximális tőkeáttéttel, és a költségvetés többlettel zár.

Csilliberális demokrácia: Csillogó szobrok, szökökutak és térkövek légióival takarjuk el a társadalmi problémákat. Igény szerint hatezer nyakkendős kisiskolás formál élőképet a Híradóban, köszönve a harmadik Négyéves Tervet.

Billionáris demokrácia: A hatalom a pénzügyi lehetőségeit nagyberuházásokra összpontosítja, mint stadionok, paloták, atomreaktorok. Bízva a befektetés tőkevonzó képességében megspórolja az érkező külföldi multikra bízható feladatokat, mint oktatás, egészségügy, és nyugdíjrendszer.

Illaberek demokrácia: A hatalom a foglalkoztatáspolitikát úgy kapcsolja össze az oktatásüggyel, hogy a szabályozók finomhangolásával elérje, hogy mindenkinek a legjobb megoldás az legyen, ha csaposnak áll Dublinban, de gyermekeit otthon hagyja. Így biztosított a külföldön keresett Euro megjelenése a költségvetésben.

Falloberális demokrácia: Az országot a mindig legnagyobb pöc5 irányítja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.