- Ha más nem is, de ez a panoráma ez hiányozni fog. - Az államfő szomorúan mérte végig a Dunát. A fotósa egyik lábáról a másikra állt. Gondolta, kellene valami együttérzőt mondania.
- Nekünk is, uram. - Ez talán kellően hitelesnek tűnt. Elvégre ő sem szívesen hagyná itt ezt a tuti munkahelyet, pedig az elnök utódja nyilván hoz saját fotóst, ő meg mehet vissza villanyszerelőnek. Tragédia. - Öhhhm, elnök úr?
- Igen?
- Igen?
- Miből gondolja, hogy... - még kérdésben sem illene ilyet mondani, gondolta - szóval, hogy izé. - oldotta meg a kommunikációs gordiuszi csomót.
- Mármint, hogy leváltanak? Nos, amikor nyilvános, hogy bizottság vizsgálgat, tudni, hogy mindjárt itt az eredmény... A képviselők úgy rohannak a kamera elől a nevem hallatán, mintha a texasi láncfűrészes lenne a riporter. A miniszterelnök arról beszél, hogy el fogják engedni a kezemet...
- Fel a fejjel elnök úr, elengedett kézzel is tud aláírni! - próbált kicsit faragni a komor hangulaton a fényképész.
- Nem, nem arra gondoltak. Arra, hogy majd amikor az ablakban lógok, kívülről, majd akkor engedik el.
- Csak 4-5 méter. Majd szervezünk egy tüntetést az épület elé, és puhára esik.
- Már az utódomat találgatják. Meg azt, hogy mikor mondok le.
- Ja, láttam a Bwin honlapján. Triplát fizet, ha még ezen a héten.
- Nem csinálna néhány képet rólam ezzel a panorámával a hátam mögött?
- Sosem csinálnék semmit a háta mögött...
- Mondom ezzel a háttérrel! Fényképezzen le!
- Sosem csinálnék semmit a háta mögött...
- Mondom ezzel a háttérrel! Fényképezzen le!
- Én? Jaaa! Persze, hogyne. Bekapcsolom a kamerát, egy pillanat. Öööö. Mondom bekapcsolom! Itt kiírt valamit angolul.
- Mutassa! - hunyorgott az elnök - Ez franciául van, abból jó vagyok. Sajna. Azt írja, telep gyenge. Tegyen bele új elemet!
- Csinálom. Csak egy pattintás itt. Ja nem inkább itt. Oké. Öööö kivehetem az elemet a távirányítóból?
- Minek a távirányítójából?
- A klímáé. Február van, önnek ez már úgysem fog kelleni...
- Tudja, hogy miért van ez az egész? Miért kell mennünk? - kérdezte az elnök. A fotós keze megremegett a többes szám hallatán.
- Talán mert hasonlít a doktorija egy bolgáréhoz?
- Persze. Pedig a barátom volt. Együtt kutattam ezzel Grigoríjjal. Georgijevvel. Vagy mittomén, hiszen csak Gergőnek szólítatta magát. Szerencsétlen egybeesés, hogy a kávéfolt is is pont a 13. oldalon volt mindkettőnknél. Hálátlanok. Le fognak mondatni.
- Elnök úr! Megenged egy kérdést?
- Ha nem a diplomamunkámra vonatkozik.
- Nem. Mit takar az, hogy le fogják mondatni? - A fotós szemében fény csillogott. Ami rövidesen előnyös lesz, mert a vakut elfelejtette bekapcsolni.
- Mit? Hogyhogy mit? Hát azt fogják mondani, hogy nesze, itt a lemondásod, írd alá. - kezdett az elnök kicsit bosszús lenni. Ez a beosztott... vajon kit rúgott ki tavalyelőtt a régi stábbal, hogy ezt kellett betegye a helyére?
- És?
- Mit és? Hát aláírom! - dühöngött az elnök.
- Miért?
- Hogyhogy miért? Hát mert elém teszik, hogy írjam alá, érti már?
- Nem. Mi van, ha nem írja alá?
Az elnök ezen megdöbbent. - Lehetséges?
- Persze. Nem veszi fel a tollat, és nem írja le a papírra a nevét!
Az elnök előtt új távlatok nyiladoztak. - Hanem?
- Nem tudom. Ez legyen az ő problémájuk, nem? Mit írnak a törvények elnök úr, hogyan lehet önt elmozdítani? - a fotós letette a gépét. Nem lesz itt ma egy kép sem.
- Fogalmam sincs.
- De hát ön írta alá!
- Na és? Keressünk valakit, aki olvasta is! - Az elnök kinyitotta az ajtót és kiszólt valakinek - kerítsenek egy jogvégzett embert! - be akarta csukni, de váratlanul gyors válasz érkezett
- Itt vagyok!
- Jöjjön csak be! - egy köpenyes férfi lépett be. Az elnök szúrós szemmel nézett rá - De hisz maga a kertész! Maga öntözi az ablakban a virágaimat.
- Igen. Dr. Kovács, szolgálatára! - hajolt meg.
- Na ne nagyzoljon, hé! Miért kertésznek vettük fel?
- Még az elődje vett fel. Hat éve itt dolgozom.
- Akkor hogyhogy nem rúgtam ki? - lepődött meg az elnök.
- A kertészi pozícióra érkező unokaöccs mogyoróallergiás volt, így visszalépett.
- Mogyoró? Hol terem itt mogyoró? - képedt el az elnök.
- Sehol, de ő elhitte, hogy van. Miben segíthetek?
- Nos. Az Alaptörvény szerint le lehet engem váltani?
- Lényegében nem. Akkor sem, ha az érettségijét is indigóval másolta valakiről. Az már elévült amúgy is. Ciki, ha elveszik a doktori címét, de közjogilag irreleváns. Ahhoz, hogy öntől megszabaduljanak, valami veretes disznóságot kell elkövessen a hivatali ideje alatt. Szóval csak ön mondhat le.
Az elnök elővette kedvenc töltőtollát, és nézegetni kezdte. - És mit tudnak velem csinálni?
- Nos, lényegében semmit. Sőt!
- Sőt?
- Igen. Ön egy hónap múlva feloszlathatja a parlamentet! - mosolygott szélesen a kertész. Vagy jogász. Mindegy.
- Hogyan?
- Az országgyűlésről szóló rész, 3. cikk három bé. Új választás kiírásával feloszlathatja a parlamentet, ha, idézem: az Országgyűlés az adott évre vonatkozó központi költségvetést március 31-ig nem fogadja el.
- De elfogadta, még decemberben!
- Igen, de november 30. után a főszámokhoz nem nyúlhatott volna, megtette, ezzel törvényt sértve, ergo a költségvetés semmis. Nyista költségvetés, ön meg elzavarhatja őket, ha sokat pattognak!
- Ez jó. - csavargatta a töltőtollat elmélyülten - Fotósom!
- Igen?
- Rohadt gyorsan tegye vissza az elemeket a klímába!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emiksz.blog.hu/api/trackback/id/tr774119468
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
egyfejű 2012.02.19. 09:45:12
Hihi, elképzeltem a döbbent arcokat, amikor Plagi bá meglépi a feloszlatást! :)
mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2012.03.30. 09:49:38
ez nagyon szép szösszenet volt, megkönnyeztem a végét.