Ebédszünetre leugrottam Géza bához a Gyémánttigris Gyorsétterembe. A név megtévesztő lehet, mert ugye benne van a gyémánt, a tigris, a gyors és az étterem is, de ezek közül talán egyedül a gyors kitétellel lehetne érdemben kezdeni valamit, lévén szó egy bódéról, amelyet a kerekeit tekintve egy ideális kiszáradt sóstó tükörsík terepén hátszélben akár gyalogtempóban is lehet vontatni. Végignéztem a falra drótozott éttLap nevű grammatikai merényleten, hogy valami váratlant keressek ebédre, de rögtön megakadt a szemem a hamburger árán...
- Áremelés volt?
- A nyavaját! Én nem emeltem, csak az adó, ugye.
- Milyen adó? - lepődtem meg.
- Hát hamburgeradó! Mégis milyen? Hotdogadó nem lehetne rajta.
- Ez az, amire gondolok, az egészségtelen ételekre kivetett népegészségügyi termékdíj?
- Egy szart! Ez egy válságadó, mert a gyorséttermek állítólag pofátlan hasznot húztak az elmúlt években, és a közteherviselésből aránytalanul keveset vették ki a részüket. Meg hát ugye bedöntötték a Lehmann bankházat, és előidézték a válságot.
- Ööö - vetettem volna közbe, de Géza bá az arcomról olvasta le, hogy a gazdasági kérdésekben el vagyok maradva.
- Láttam a tévében. Az volt, hogy Amerikában olcsó volt a hitel, ezért sokan felvettek némi jelzálogot a házra, és csak aztán gondolkoztak azon, hogy mit kezdjenek a lével.
- Bankok, Géza bá, nem gyorséttermek - vágtam közbe, de ő nem lassított a közgazdasági előadásával, csak feje felett megkocogtatta a táblát miszerint "Nem bank, hitel nincs", és folytatta:
- Többen elkezdtek tőzsdézni, és jól ment, mert az új ügyfelek tolták fel a részvényárakat. Látták a többiek is, hogy ez buli, ezért felvették a kölcsönt, és vásárolták a részvényt. Igen ám, de ha otthon a gépeden nézed naphosszat a grafikonokat, és nem mered 10 percnél tovább otthagyni, mert lemaradsz valami pozícióról, akkor mit eszel?
- Hamburgert? - igyekeztem átlátni az összefüggéseket.
- Naná, hogy hamburgert. És minél több arc lép be a hitelből tőzsdézők nagy közös spekulációjába, annál több fogy belőle. A gyorsétterem láncok nyeresége nőtt, a részvényáraik szárnyaltak, és a többi és a többi. A jenkik ettek és vettek. Az éttermek a növekedési ütemükön felbuzdulva szintén hitelből opciót vásároltak Argentína teljes marhaállományára. És akkor beütött a krach.
- Kamatemelés? - játszottam a jólértesültet.
- Elhízás. Mivel a teljes Egyesült Államok a monitor előtt ülve zabált, ezért nem lehetett további növekedés, ami az étteremrészvények megtorpanását jelentette, néhányan megpróbáltak kiszállni az üzletből és a karosszékből. Valami barom ekkor kitalálta, hogy a hamburger egészségtelen, és az elhízást az okozza, és nem a 24 órás tespedés a fotelban. Pánik tört ki, mindenki szabadulni akart a részvényektől és a kilóktól. Az éttermek fizetésképtelenek lettek, a hitelező bankok bedőltek.
- Mint a Lehmann?
- Pontosan. - húzta ki magát Géza bá, azzal a tekintettel, mint az analízis professzorom az óra végén. Szinte vártam, hogy megkérdezi, hogy van-e kérdésem. Nem volt. Éhes voltam. Nem érdekelte. - Beszélik, tehát így van. Emiatt a Parlament ma törvényt alkotott, hogy a hamburger 15% különadót kap, amiből fizetik a bankadó miatt elbocsájtott alkalmazottak munkanélküli segélyét.
- Ma? Ülésezett a Parlament? De akkor még nem hatályos! - próbáltam alkudni.
- Dehogynem. - nézett az órájára. - A haverom az ottani büfés, mesélte hogy ment. A Kövér, mármint a neve, nem a hamburger miatt, reggel hétkor összehívta a rendkívüli ülésnapot.
- Hogyan, mivel indokolta? - szóltam közbe.
- Kuss legyen! - folytatta, és sosem derül ki, hogy ez a válasz volt a kérdésemre, vagy fenyítés miatta. - Hét tízkor Lázár benyújtotta a tervezetet, volt némi általános vita, erről a haverom lemaradt, mert 200-an álltak nála sorban. Nyolckor befejezték. Nyolc tízkor lett néhány módosító indítvány, megszavazták. Fél kilenckor felhívták a Mesterházyt meg a Vonát, hogy tudják-e, hogy ülésnap van. Kilenckor megtartották a zárószavazást, Balczó a Nintendóból fel sem nézve kihirdette, 261 igen. Schmitt Pál már fél nyolc óta a tollával játszott, így kilenc óra három perckor aláírta. Ekkortájt ért be a szoci frakció, valamit akartak akadékoskodni, de Navrasics rájuk támadt, hogy mekkora tuskók, hogy az LMP-seknek nem is szóltak. Elvégre legalább az ellenzéket érdekelhetné, hogy hány frakció van, ha már a kormány leszarja.
- De a Magyar Közlöny meg...- bizakodtam.
- Abban már megjelent tegnap, mert úgyis tudták, hogy el lesz fogadva. Szóval adóköteles. Ezért írtam át 460 Ft-ra. - mutatott az éttLapra. Részemről már nagyon aktuális volt ez a mozdulata, igyekeztem ott tartani a tekintetét, mert azt beszélik, hogy a monológjai közben már többen éhen haltak. Érdekes dologra lettem figyelmes. A múlt heti kínálat bővült pár újdonsággal, ami a jó kis hamburgerem régi nettó árán futott: stutgarter, münchener, frankfurter, hannover. Az is feltűnt, hogy Géza bá alig várja, hogy észrevegyem.
- Mi az a stutgarter? - bizakodtam, hogy ma még valami adómentes kerül a gyomromba.
- Hasonlít a hamburgerre, kapsz egy bucit, a tetejét levágom és megfordítom. teszek rá ubit, hagymát, salit, paradicsomkarikát. Lehet kérni ketchuppal és/vagy mustárral. Törzsvásárlóknak ajándék húspogácsa is jár. - vigyorgott.
- Ki számít törzsvásárlónak? - lepett meg a fogalom az ő esetében.
- Akiről tudom, hogy nem ellenőr. - ha lehet mosolya még szélesebbre csúszott. Értettem.
- Tehát, ha én a hogyhíjják, stutgarter bucijának az aljához hozzáillesztem a húst, összerakom a tetejével, és visszafordítom, akkor miben ez fog különbözni egy hamburgertől?
- Adótartalomban. Szóval, ha itt legózni akarsz a kajával, akkor állampolgári kötelességem, figyelmeztetni, hogy ha a tevékenységed elsősorban adóelkerülésre irányul, akkor az úgy is büntethető, ha egyébként nem szegsz törvényt.
- A münchenert meg sem merem kérdezni.
- Ja, ahhoz hús helyett söralátét az ajándék. Azt csak NEM törzsvendégeknek ajánlom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emiksz.blog.hu/api/trackback/id/tr812480946
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.