Vannak azok a meccsek, amelyről már a himnuszok előtt is tudjuk, hogy unalmasak lesznek. Ha nem vagyunk az érintett csapat szurkolói, akkor nem nagyon nézzük meg két defenzív gárda összecsapását, mert mi az izgalom abban, ha 9 hátvéd meg egy kapus ügyel arra, hogy véletlenül se kapjon első gólt, egy csatárt meg bezavarnak a ellenfél kilenc védője közé, hátha egyszer úgy pattan a labda...

Ilyen meccset pláne nem kezdenénk el nézni, ha tudjuk, hogy a null-nullás végeredmény mindkét félnek jó. Ha egyenes kiesés van, akkor a kezdőrúgás után 115 perccel érdemes bekapcsolódni, hogy a büntetőpárbajt megnézzük, hátha a védő nélküli szituációban azért kapura rúgják az álló labdát.

Esetleg más a móka, ha a foci helyett láthatunk egyéb cirkuszt. Előre is elnézést kérek az Azurrik táborától, hogy ők jutnak eszembe, de ők mesterei a focimentes szórakoztatásnak, egy nyilvánvalóan gólmentes játékot is nagyban tudják színesíteni azzal, hogy izgulunk, hogy mikor fejeli le valaki a húgával létesített szexuális kapcsolatáról beszólogató Materazzit, hogy Gattuso mikor ront neki egyedül az ellenfél teljes kispadjának, hogy térdig vérben gázoljon, vagy De Rossi hány embert tud lekönyökölni úgy, hogy az áldozat kapjon sárgát reklamálásért.

 

Ha egy sport blogban lennénk, akkor jogos kérdőjel lenne, hogy ennek most itt mi az aktualitása. De mivel ez itt alapvetően egy közéleti, gondolom, hogy a héten a belföldi híreket figyelő olvasók már kitalálták.

Zajlik egy küzdelem a Kossuth téren, aminek a végeredményét tudjuk, illetve inkább azt, hogy csak az utolsó percekben dől majd el. De addig egy remek gólnélküli vérfürdő szemtanúi lehetünk, ha a gyomrunk bírja és igényli.

Kezdve azzal, hogy két, a selejtezőn bejutott csapat visszamondja a nevezését, mert szerintük, lejt a pálya, és szerették volna módosítani a dőlésszöget, de a hazai csapat csak a kamerákat akarta a lejtéssel párhuzamba állítani.

Távollétükben persze megkapják, Kövér csapatkapitány odamondogat nekik, hogy korábban is csak lesgóllal és doppingolással nyertek tornát. Ez persze nem vonatkozik a kezdőrúgást végző Szilire, akit továbbra is ismeretlen szerződéssel igazoltak. Előtte a bíró is deklarálja, jobban szerette volna, ha nem napszemüvegben kellene vezetnie a meccset, és bírná, ha valaki végre visszaadná a sárga és piros kártyáit.

Novák persze folyton lest reklamál, mert az ellenfél játékosai nem is a labdát nézik, hanem a közvetítésban akarnak jól mutatni. Cserébe Navracsics egy a labdát alig súroló becsúszással az egekbe rúgja Novák lábait, és javasolja, hogy kérjen cserét, ha már úgyis az egész csapata a kispadon henyél.

Wittner tudja jól, hogy a gólörömben történő mezlehúzás sárgalapot érne, de nem aggódik, amikor már a cserepadon mutogatja a pólójára írt feliratot a nézőknek: "Gyula, pusztulj meg stoplisban!". Nyilván tudja, hogy úgysem lép pályára, így meg mégis bekerülhet az összefoglalóba.

Novák közben fájdalmasan sántikálva sérelmezi, hogy a kupára rá fogják gravírozni a győztes nevét, mert hogy ez már az ötvenes években is divat volt.

Varga sajnálkozik azon, hogy a jegyeladások bevétele nem úgy alakul, ahogy várták, de erről az elmúlt nyócév tehet. Csapattársai leintik, amikor a drasztikusan csökkenő nézettségi adatokra is rátérne.

Az oldalvonal mentén rövidpasszos küzdelem alakul ki abban a tárgyban, hogy a futball vagy a football-e a helyes írásmód. Kihasználva a keveredést Révész megpróbál további három labdát vinni a pályára, mondván, hogy neki több gyermeke is van, és így ez lenne igazságos, de ez még csapattársait is zavarja, ők az egyet is sokallják.

Balczó szeretne a nemzeti válogatottba határon túliakat igazolni, de még bizonytalan, hogy ők melyik kapu felé rúgják a bőrt, már ha egyáltalán akarnak játszani. Németh egyenesen szeretne kilépni az UEFÁ-ból, mert az is csak egy rohadt multi.

 

Lassan, de biztosan közeledik a félidő kedves nézők, és a kommentátor talán semmi jobbat nem mondhat, minthogy bízunk a javulásban a következőkben.