- Tehát, amikor Mesterházy fellép a színpadra, szeretném, ha ti mindannyian spontánnak tűnő skandálásba kezdenétek, hogy eljusson hozzá a mondanivalónk.
- Oké! Elkezdjük kiabálni, hogy „összefogást!”
- Ööööö, ez nem jó.
- Miért nem?
- Hát honnan fogja tudni, hogy mit akarunk?
- Hát összefogást!!!
- Na jó, de mit értünk ez alatt?
- He?
- Először is, tisztáznunk kell, hogy a Bajnaival kötött paktumuk felbontása után egy közös listát kell állítanunk. Jegyzeteltek? Oké. Ezen kérjük a második helyet, meg mondjuk a mindegyiket, amely nyolcal osztva kettő maradékot ad. Tiszta?
- Nem úgy volt, hogy a második, a tizedik, a tizennyolcadik, és így tovább?
- Ez már a legújabb tárgyalási alapunk.
- Mindegy. Mesterházy közgázt végzett, ő biztos vágja.
- Oké. Ezt elskandáljuk, aztán felsoroljuk azt a tizennyolc választókerületet, amelyben elvárjuk, hogy csak a DK-s jelölt induljon, ők lépjenek vissza. A második oldalon olvashatóak. Cserébe nem indulunk a többi nyolcvannyolcban.
- Azokat is soroljuk fel?
- Ö, azt ne, kifutnánk a híradó keretéből. Viszont zárszóként még bekiabáljuk, hogy egy közös, köztiszteletnek örvendő személyiség legyen a miniszterelnökjelölt. Kérdés?
- A személyiség  jével, vagy ly-nal?
- Nem rohadt mindegy, ha skandáljuk?
- De fel kell írnom, ennyi rizsát képtelen vagyok megjegyezni. Skandáláskor meg egy szótag is számíthat, mert ha szétcsúszik a kórus, akkor olyan lesz, mintha kánonban tolnánk. Mesterházy meg szart sem fog hallani belőle.
- Nem írhatod fel. Ha a képeken látszik, hogy papírból skandálsz, akkor oda a spontanitás.
- Mi lenne, ha mégiscsak az „összefogást” kiabálnánk?
- Mesterházy nem értené, mit akarunk.
- Én sem értem.
- Na akkor elölről...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.