Pedig tényleg nem akartam. Nem egy hálás téma egy célzott likvidálás, sem a célpont korábbi munkássága. Vicceset végképp nem lehet írni arról, hogy egymást lövöldözik az emberek. Na jó, Hollywood ebből él 60 éve, de ez most más.

Nem írtam volna, ha nem olvasom a Metropolban (Csak papíron, mai 2. oldal legalja, tényleg. A honlapjukon ezt nem találtam meg.), hogy "Érdekes véletlen, hogy a parancsot akkor adta ki az amerikai elnök, amikor elkezdődött Kate Middleton és Vilmos herceg esküvői ceremóniája."

 

Véletlen...

 

Az újságíró nem adta a nevét ehhez a megállapításhoz, talán épp azért, hogy elkerülje annak a lehetőségét, hogy csak ezért a mondatáért elraboljam, és egy nyírújhelyi hátsóudvarban a székhez cellukszozzam felpeckelt szempillákkal, és végignézessem vele az elnök emberei mind a hét évadját.

Elindít Barrack H. Obama egy különítményt egy gyanús pakisztáni ingatlan ellen, amiben 10 évnyi titkosszolgálati izzadtságszagnak hála 50-80 % biztonsággal ott van USA személyes patásördöge. Ha ott találják, remélhetőleg meglesz. Dead or Alive. Szinte biztos, hogy a különítményre lőni fognak, kis szerencsével már csak akkor, amikor földet értek, és nem a helikopter fog egy hegyvidéktől görnyedt vállról indított Stingert motortájon benyelni, mert hát ez is a pakliban van. Ez esetben pedig Amerika a nagy zászlólengetős Ground Zero körüli körtáncát a Fehér Ház köré szervezi, kiegyenesített kaszákkal, hogy ez a balfék arabnevű napbarnított (copyrigh by Berrusconi), elbaltázta, meghalt egy szakasz, a közellenség meg átcuccolt Mongóliába, ahol újabb 10 évig térképészkedhet utána a CIA.

Ez volt a tét.

Ha elszúrják, nem derülhet ki, hogy ez az akció konkrétan Bin Laden ellen irányult, csak az ment volna ki a hírekbe (pénteken a hercegi hitvesi csók percében, ha valaki nézte az Bartlet elnök történetét, ott ezt úgy hívják, hogy "kiadjuk a pénteki szeméttel"), hogy összeütközött Pakisztánban két szállítóhelikopter, x db halott és y sebesült. y jobbára nulla lett volna ez esetben. Egyrészt azért, mert ha Osama nyeri a találkozót, akkor nincs túlélő, ha mégis, azt le kell tagadni, a média ne kutasson a srácok után, mert még valamelyiknek eljár a szája.

Ennek fényében nem értem mit csámcsog a sajtó azon, hogy az elnök élőben nézte az akciót. Naná! Ha baj van, akkor azt addig kell lekommunikálni, amíg kétmilliárd néző extrém londoni kalapokat nézeget a TV-ben. A sikert pedig ellenőrizni kell, és hétfőn, hangsúlyozom hétfőn, amikor mindenki letette a fűnyírót, és újságot vett a kezébe, na akkor kell bedobni a köztudatba.

 

Véletlen... minek lesz újságíró az ilyen?

 

Másik, amin felhúztam magam, az amúgy általam is nagyra becsült Frei Tamás véleménye. Ezt tudom linkelni, mert neten is ott van.

 

"Próbálom elképzelni, hogy az Oszama bin Ladennel végző amerikai kommandósnak vajon mi járhatott a fejében, amikor meghúzta a ravaszt.

Csak a feladatra koncentrált, vagy egyetlen pillanatra azért elgondolkodott. Hogy őt választotta a sors. És hogy most mit csinál? Büntet, bosszút áll, újabb merénylethullámot idéz elő, Obama választási kampányának tesz jót?"

 

Nos, lehet, hogy az USA tele van olyan trigger happy katonákkal, akik a főgonoszt megpillantva kinyitják a laptopjukat, és felteszik fészbukra, ahogy épp a kétkezes oldaltőrükkel karistolják bele a lőszer oldalába 9/11 mind a 3000 áldozatának a nevét. Viszont az ilyen akciókra ezeket a katonákat gondosan otthon hagyják. Az a kommandós, aki átment a 8-10 szűrési körön, mire ott nézte a célzópöcök mögött a primari target szakállas, bármely mohamedán középkorúval összetéveszthető fejét, az épp azért volt ott akkor, nem gondolt másra ilyen szituációban minthogy:

"Ellenség AK-val 11 óránál, 80 yardra, kiiktatom. Bang. Kiiktattam, tiszta."

Aztán húsz perc múlva, amikor faltól falig kipucolták az ingatlant, esetleg visszamennek egy leltárra, hogy most akkor melyik tetem vajon ki lehet, már ha nem csak bezsákolnak villámgyorsan mindenkit, aztán helikopterre szálnak a.s.a.p. A kiértékelést meg majd a laborban.

 

Nagy ünnep ez az újságírásnak.