2010.11.17. 14:06

 

Jópár ciklussal ezelőtt, amikor még azt sem tudtam, hogy vannak ciklusok, gyakran kérdezték tőlem, hogy mi leszek, ha megnövök. Átlag havonta más ötletem volt, persze szabvány életkori sajátosságok, űrhajós, autóversenyző, úszóbajnok. A blogger, mint lehetőség sosem merült fel. Pedig gyanakodhattam volna, hogy egyszer ez is eljön, amikor lábujjhegyen állva párafelhőt szuszogtam a kirakat üvegére, hogy láthassam a Prófétát, melyet Commodore Vic 20 néven szólítottak hívei. (Tényleg csodatévő hírében állt, mindössze 3.583 Byte elég volt neki a Pac Man és a Scramble igéjének hirdetésére.)

 

Amire nem számítottam, hogy két TTK-n is diplomázom, és az egyiken azt tanulom, hogyan kell százalékot számolni, a másikon meg azt, hogy hogyan szoktak, ha a hallgatóság javarészt bizonytalan választópolgárokból áll. Most, hogy az utóbbi államvizsga után röpke 9 hónappal kezembe kaptam a diplomámat (tényleg, ez így nem számít bele a családi adókedvezménybe?), arra gondoltam, hogy ez azért nem túl gyakori. Talán vagyok olyan különleges, hogy érdemes adni egy esélyt a világhírnek. Akár még az is előfordulhat, hogy valaki egyszer beleolvas. Nem áltatom magamat, hogy a média idézni fog innen, mert nem szoktam verekedni a bíróságon, se magánvacsorázni Putyinnal. Esetleg ex-pénzügyminiszter még lehetek, de akkor lassan ideje elkezdenem valami közgázt is.