Konekt Odabe a sopronpatai piréz közösség igazán tipikus tagja volt. Alapvetően béketűrő, de nagy erőfeszítéssel fel lehetett bosszantani, amikor végül hirtelen szállta meg a vörös köd a tudatát. Régóta nem volt vele gond, pedig folyamatosan romlottak a piréz kisebbség életkörülményei, ahogy a globalizáció egyre erősödött. Odabe tipikus piréz mesterséget tanult, számítógép alkatrészeket javított. Igazi mestere volt a Commodore gépeknek, és a floppy meghajtóknak. Valaha remekül megélt ebből, de manapság már senki nem használt ilyeneket. Hiába próbálta továbbképezni magát a CD és DVD lejátszók irányába, nem volt értelme, hiszen a leggyakrabb meghibásodás, a lézeroptika elhasználódásakor a cserealkatrész pont annyiba kerül, mint egy komplett meghajtó.

 Így hát Odabe egyre többet üldögélt az udvarán, színes fraktálmintás népviseletében, és a falubeliek legnagyobb bosszúságára piréz szerzők vonósnégyeseit bömböltette a magnóján. Főként segélyekből tartotta fenn magát, bár sokan próbálták motiválni egy kis mezőgazdasági termelésre, de antitalentumnak bizonyult. Már tudja, hogy csavarhúzóval nem lehet gereblyézni, de ettől még bevetné rizzsel az udvart novemberben.

 A helyzet akkor kezdett rosszra fordulni, amikor díjhátralékaik okán a piréz háztartásokból rendre kikapcsolta az Internetet a szolgáltató. Lévén lételemük a csetelés, rácsatlakoztak a falubeliek Wifi hálózataira. Ez még mind nem lett volna akkora baj, de folyamatosan töltötték le a komolyzenéket, pláne FLAC kiterjesztésben, amitől az előfizetők gépei durván belassultak.

 Sopronpata csendben dühöngött, de amikor pár személyes mappát is piréz nyelvre átnevezve találtak, elfogyott a türelem. Nem tudni hogyan, de valaki szólt a félhivatalosan működő Szoftver Polgárőrség vezetőinek, akik rögtön megjelentek a faluban, és demonstratívan Linux Rulez pólókban masíroztak fel alá.

 Odabe ezt látva is unottan üldögélt udvarában, beszerelt a szilvafára egy viharbiztos mélynyomót, és a békülékenység jegyében Csajkovszkijt bömböltetett. Gondolt egyet, és a szomszéd kontójára elkezdte letölteni J. S. Bach összes műveit.

 Arra járt egy önkormányzati képviselő, és a kerítésen túlról bekiabált:

- Te rozsdás piréz! Nem kapsz több segélyt, amíg ilyen káosz van az udvarodon.

 Odabe körbenézett a romos alkatrészkupacokon.

- Milyen káosz? Az a kupac ott mind Seegate. Az ott Western Digital. Ott meg ...

- Nem érdekel! Amíg nem lesz szép a portád, nincs kredit!

 Odabe továbbra sem pánikolt. Látta, hogy a falubeliek már jelszóval védik a hálózatukat, de egy apró trójait körbeküldött a sopronpata.hu-ra, és fél nap múlva minden kód nála volt.

 Hallotta, hogy az egyenruhások inzultálják a piréz gyerekeket a faluház géptermében, de nem hatotta meg, a kölköknek van notebook-juk, úgyhogy ne a szobában gépezzenek, ha süt a nap. Közben már 5.1-es hangzással dübörgött az utcában Beethoven 5. szimfóniája, és torrenteket keresett Marlon Brando filmekhez.

 A híradó közben azt zengte, hogy Nyugat-magyarországon teljes a nyugalom, a Belügyminiszter szerint nincsenek alakzatban riogató egyenruhások. Aznap a polgárőrök mellett megjelent a szélsőséges Heckerő is, akik tereptarka ruhában vonultak egy saját ingatlanba, ahol mágneses impulzus fegyver fejlesztésébe kezdtek, amellyel 100 méterről megrongálható egy merevlemez.

 A rendőrség egy napra letartóztatta a Főmérnököt, de ettől még úgy tűnt, hogy már csak a Francia Idegenlégió nem jobbraátozik a faluban. Odabét nem érdekelte mindez, hiába kiabáltak rá mindenfélét, hogy "roncs", meg "bétaverzió", meg hogy "zipeld össze magad".

 Lassan az emberi jogi aktivisták és az újságírók is elkezdték elözönleni a települést, persze mindenki laptoppal. A nagy forgalom miatt a Casablanca letöltésének várható ideje 6 napra nőtt, de Odabe türelmes volt.

 Aztán a fia egy nap sírva jött haza. Valami egyenruhások elvették a notebookját, leformattálták, úgy adták vissza. Konekt Odabe átlagos piréz kisebbségi szemére kiült a vérszomj. Körbe twittelte 150 társát: "flashmob a főtéren fél óra múlva, 32-34-es villáskulcsot hozzon aki tud!"

Aznap elszabadult a pokol Sopronpatán.