- Főnök, akkor most mi van?
- Várunk a labdára.
- Nem mi szerválunk?
- Nem. Az amcsiknál van a labda.
- Miért nem ütik már, Főnök?
- Tanakodnak a taktikán. Nem könnyű ám ellenünk...
- Tanakodnak a taktikán. Nem könnyű ám ellenünk...
- Nem. Főnök?
- Igen?
- Kilencen vagyunk a pályán, ebből nem lesz baj?
- Kilencen vagyunk a pályán, ebből nem lesz baj?
- Épp most ült le a Pali a kispadra, és még helyette sem jött fel senki. De majd ha észreveszik, szólnak, addig meg így is jó.
- És akkor?
- Akkor majd egy embert leültetünk. Mondjuk Gyurit, ő úgysem lát a pályán.
- Az még mindig nem hat. Hanem nyolc.
- Annyit a Petya már kidumál.
- Értem. Főnök?
- Mi van már?
- Ne nézzem meg, hogy mi a szitu a hálón túl?
- Ne. Tamás ott van, az ő dolga ez. A túlzott érdeklődés meg gyengeséget jelezne. Higgyék csak azt, hogy mi jól megvagyunk, élvezzük a játékot így is.
- De Főnök, két hónapja itt állunk a pályán, és várunk a labdára. Nem lehet, hogy ők meg azt hiszik, hogy az nálunk van?
- Ne higgyék! Hetente nyilatkozom, hogy nálunk nincs. Mi van, unod talán?
- Ó dehogy. De a közönség, mintha fogyna...
- Valóban. Petya! Vezényelj a közönségnek egy kis Hajrámagyarországot, mert lankadnak! Na, így már jó lesz nem?
- De. Jól van Főnök, akkor megyek a balszélre.
- Hová? Elment az eszed? Oda senki nem megy!
- És ha oda ütik a labdát?
- Akkor Petya előhúzza a balos összeurópai összeesküvés kártyáját. A szurkolók meg őrjöngeni kezdenek. Egy labdamenet megér ennyit. Különben is, kicsit átrajzoltuk a pályát.
- Hogyan, Főnök?
- A baloldat töröltük. Nézd, itt megy a vonal. Ott már kint van.
- Ó! Nem fognak reklamálni?
- Fognak, de nem ezért. A bíróval lesz inkább problémájuk.
- Tündével? Mi bajuk lesz?
- Hogy a te feleséged, az!
- Gondolod, Főnök?
- Simán. De nem baj, mindenki láthatja, hogy nincs rajta narancs mez, szóval pártatlan. Petya kidumálja.
- Persze, Főnök. Mi legyen, várunk még?
- Igen. Náluk a labda.
- Oké. Tehetek most valamit?
- Ja. Ha kicsit hasznos akarsz lenni, szólj az asszonynak Józsikám, hogy fújjon egy lépéshibát!
- Röplabdában?
- Kétharmadunk van, baszod!
- Jó, akkor szólok.
- Pompás. Akkor mi jövünk. Adjon valaki egy labdát. Na ezt nézzétek! Nesztek!
- Szép ütés, Főnök! Milyen simán átment!
- Ja. Bár a háló fölött szerettem volna, de így is szép volt. Na most már ott pattog náluk.
- Igen. Hallom, már vagy tízet pattant. Lassan felvehetnék. Nem kellene átnézni, hogy miért nem veszik már fel?
- Unom már ezt a vészmadárkodást! Na jó, kinek van egy mobilja, kérdezzünk meg Tamást!
- Tessék Főnök, ezt a felét tartsa a füléhez!
- Kösz! Na szeva Tomikám! Igen, mi is. Mi van odaát? Igen. Remek, igazán remek! Akkor jól van. Nem, nem baj. Igen, mondom nem baj! Maradunk itt és lejátsszuk ezt a meccset! Neked is. Szevasz!
- Mit mondott?
- Hogy nekünk Brüsszelben lenne most meccsünk, csak utána jönnek az amcsik.
- Akkor megyünk, Főnök?
- Francokat! Jó a játék, igaz? A közönség is jól szórakozik. Folytassuk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emiksz.blog.hu/api/trackback/id/tr284382605
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vukkarak 2012.04.11. 15:10:20
Csak így tovább
egyfejű 2012.04.12. 09:03:44
Remek, ismét. :)