Életem első közgazdaságtudományi oktatását még apámtól kaptam, miközben pakolta vissza a kamrába rólam azt a 30-40 zacskó cukrot, ami egy meggondolatlan ajtónyitás során borult a nyakamba. Én rövid ideig reménykedtem, hogy a Karácsony valami gigászi méretű sütit tartogat a számomra, de apám elmagyarázta, hogy megtudta valahonnan, hogy januárral felmegy a cukor ára, és jól betárazott belőle egész évre. Ez az év úgy hetvensok/nyolcvankevés lehetett, a kiló cukorhoz mért méretarányom emlékéből kiindulva.

Miért jutott ez eszembe? Akkortájt teljesen elfogadott volt, hogy vannak valami a nyugdíjazás elől az úgynevezett Központi Bizottságba menekülő aszott szürke figurák, akik karácsonykor összeültek kicsit Monopolizni, és a játék végére valahogy a liszt vagy a cukor, vagy a benzin, vagy a toronydaru ára magasabb lett január elsejétől. Országosan egységes módon. A lakossági árutőzsdézés korabeli hagyományai pedig azok voltak, hogy a proletárok a bennfentesnek hitt pletykáik alapján szilveszterig valamivel telesoppingolták a kamrát, vagy a hűtőt (na ez utóbbit könnyű volt, a húszliteres Lehelt megtömni, ugye ez még a Gorenje-éra előtt van).

Eltelt még úgy 10 átkos, 4 átmeneti, 12 hazaárulós és 9 bőséges-elrugaszkodós év, és majdnem ugyanott tartunk. Régen sok öreg komcsi mondta meg, hogy mennyi legyen a kifli ára, most csupán egy fiatal.

Hihetetlen reáltudományos érzékkel egy ifjú demokrata detektált egy kétségtelen korrelációt a korábbi évekből, miszerint amikor nőtt a gázolaj ára, akkor nőtt a kiflié is, sőt, még az arányok is hasonlóak. Logikus, ha csökken a gázolaj, akkor arányaiban csökkenjen a sütőipar végtermékének egységára is. Ha erős a szél, hidegebbet érzünk, ez nyilvánvaló összefüggés. Ergó, ha eláll szél, akkor menjünk a strandra. Ha sokat kérdezgetnek, megnő a házam, ergó, ha csend van, összemegy. Na, kábé ez ilyen kapcsolat. Lehet, hogy a lelkes fiatal még életében nem járt sütödében, de elárulom, hogy a pék nem gázolajjal működik. A minimálbér meg monoton nő, akkor is, ha Szaúd-Arábiában megháromszorozzák a kitermelést. És ha megnézzük, hogy nettó 100.000-es bér mennyibe került a munkaadónak járulékostól öt éve, és mennyibe most… hát drámai csökkenésről nem beszélhetünk. Mondok még egy meglepőt. A kemence sem gázolajjal megy. Ha pedig ránézünk a villany vagy a gáz árára, azért az elmúlt fél évben, az sem zuhant össze hirtelen. Remélem, azt sem gondolja komolyan a T. Képviselő Úr, hogy Budapesten Nyírbátorban sütött kenyeret árulnak. Arra rá sem merek gondolni, hogy bármely politikuspalánta esetleg úgy hiszi, hogy a pék összekeveri a gázolajat egy csipetnyi élesztővel, megcsavarja, és azt tolja be a kemencébe pár percre.

Persze lehet az Alaptörvényben rögzíteni, hogy egy kifli 26 centi hosszú, 6 deka, és 9 forint. Tényleg, mindjárt február, és még nem módosították, szóval időszerű. De mondok egy másik termékkapcsolatot, amire inkább hatással lehetne a kormány/ parlament/ frakció, mint a gázolajé és a kiflié. A földből kinyert, úgynevezett nyersolajból készítik a már sokat emlegetett gázolajat. A folyamat hosszú, de 100 dollár értékű végtermék előállításának munkaigénye mégis töredéke a pékekének. Vagyis az alapanyag árváltozása inkább meg kellene jelenjen a végtermék árában. Ehhez képest? A nyersolaj 3-4 évig a 100 dolláros hordónkénti ár környékén lötyögött, majd az elmúlt hónapokban leállt a grafikon minden hajtóműve, és 45 környékéig esett. 55% csökkenés.

Nézzük a végterméket: 430 forint körül mozgott évekig, és mára, tattarááá: 345-ig zuhant! 20%-os csökkenés. Ha most ezen a stratégiai ponton egy kamu Szolzsenyicin idézettel vonnék párhuzamot a poszt elején vázolt korszak és a jelen piaccsorbító törekvés közt, és ezzel zárnám is a posztot, akkor vélhetően a kommentboxot megrohannák a magasra tartott narancsszínű mutatóujjak, hogy ”nanemúgyvanám!”. Futnának pár kört a fix összegű jövedékadó egyenes arányt torzító hatásáról, az ezt meg nem értő ostoba ballib agyamról, a populista ferdítésemről, és visszavágnának nyilván valami ellentétes értelmű, ám szintén kamu Szolzsenyicin szkeccsel.

Megnyugtatok mindenkit, tudom, hogy a gázolaj árában van 110 Ft, az árfolyamtól független jövedéki adótartalom. Emiatt, ha a piacon ingyen adják a nyersolajat, a gázolaj ára akkor sem csökkenne 110+Áfa alá. (Megjegyzem, az adótartalmak módosításáért sem kell a pékeket zaklatni.) Tehát, ha a kormány és a résztulajdonát képező MOL által meghatározott üzemanyag árban ez a jelenség végképp nem figyelhető meg, akkor tulajdonképp a kifli árának miért is kellene egyenes arányban állnia a (nem alapanyag, és nem munkaerő) gázolaj árával?

A valóság persze, hogy a matematikától függetlenül a rezsicsökkentés mitológiája olyan jól hozta a híveket, hogy kell pár új szent is ebbe a vallásba, és a kifliár igazán tehetséges jelöltnek tűnik a célra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.