Most lesz fél éve, hogy az a bizonyos hárombetűs intézmény, más néven a mi bankunk vezetői nem szakítva meg semmilyen folyamatot, nem hagytak minket faképnél, hanem hazamentek ünnepelni a Hanu Karácsonyt, és mi ettől persze nem estünk pánikba, hiszen gondoltuk, hogy előbb jönnek vissza, minthogy a spekulánsok üvegéből szilveszterkor elfogy a kóser bor.

Azóta folyamatosan jönnek visszafelé, és egyre inkább közeledik a Dátum, amikor megkezdjük végre az érdemi tárgyalásokat. Utánanéztem, hogy ki, mikor milyen megnyugtató közelséget érzett. (A ködösebben megfogalmazott időpontok esetén abból próbáltam kiindulni, hogy ezt egy átlag választópolgár hogyan értelmezné, és mire gondolna a hallott számnév kapcsán, pl a "nyárra megállapodunk" alatt azt értem, hogy május kevesedikén azért elkezdünk tárgyalgatni.)

A számsorból a vájtszeműek nyilván jól látják, hogy tényleg közeledik a Tárgyalás, ahogy haladunk az időben, annál inkább. Nem? Akkor nézzük meg egy grafikonon, hogy mikori ígéret hány nappal későbbre mondja a Tárgyalás megkezdésének optimista dátumát:

Nos, aki ebben nem érzi az egyértelmű trendet, az nem is akarja. Én egyszerre látom benne a Varga és a küldöttség nevű csillagképet, és Christine Lagarde aláírását is. Ez biztosan kedvező jel, így bárki, aki azon aggódik, hogy nem akarunk IMF védőhálót, az ne tegye. Mi nagyon akarjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.